Előkelő hun kori temetkezés Budapestről, egy késő római erődfal árnyékából

Absztrakt A dolgozat témája a 2020 nyarán talált, az aquincumi legiotáborral átellenben fekvő, Rákos-pataki római kori erőd déli falának előterében eltemetett, kora népvándorlás korra keltezhető két temetkezés. Az erőd déli fala és az erődöt övező védőárok között elhelyezkedő sírokat egymás alá, egy korábbi, félig feltöltődött, római kori gödörbe ásták bele. A felső sír egy ÉNy–DK-i tájolású, melléklet nélküli férfit rejtett, ezzel ellentétben az alsó, É–D-i irányítású harcos férfi sírja több szállal kapcsolódik mind a sztyeppei, mind a többi Kárpát-medencei hun korra keltezhető sírhoz. A rétegtani megfigyelések mellett a csontanyagon végzett 14 C vizsgálatok eredményei is alátámasztják a két váz összetartozását. Feltételezhető, hogy a harcos az újonnan beköltöző, Kelet-Európából érkező népességhez, a hun ellenőrzést és befolyást gyakorló elit tagjaihoz tartozhatott, azonban a provinciális eredetű szokások utalhatnak a rómaiakkal kapcsolatban álló foederati csoportokra is. Emellett közelebbi genetikai rokonságot mutat a kaukázusi népességekkel, így felmerül a kérdés, hogy az alánoktól vagy a hozzájuk genetikailag kapcsolódó népektől származott-e.