Search for a command to run...
Tanulmányunkban a civil szféra domesztikációjának magyarországi modelljét mutatjuk be, különös tekintettel annak autoriter rendszerekhez való alkalmazkodására. Az írás központi kérdése az, hogy milyen módon követi Magyarország az orosz civil domesztikációs gyakorlatot, és milyen párhuzamok figyelhetők meg a két ország között. Az elmúlt évtizedben Magyarországon egyre intenzívebbé váltak azok az intézkedések, amelyek a civil társadalom működését – és újabban rajtuk keresztül az állampolgári jogok gyakorlását – korlátozzák. Írásunk célja megmutatni, hogy a magyar kormányzat milyen jogi és politikai eszközökkel törekszik a civil szféra háziasítására (domesztikációjára), továbbá, hogy ezen lépések mennyiben követik az orosz autoriter mintát. A kutatás módszertanilag dokumentumelemzésre és modellalapú összehasonlításra épül, amely során részletesen elemezzük a jogi és politikai intézkedések adaptációját. A magyar modell lépcsőzetes átalakulását az orosz modell mintájára helyezzük fókuszba, különös tekintettel a külföldi ügynök törvényre, a nemkívánatos szervezetek elleni fellépésre, valamint a civil szektor kriminalizálására. Az eredmények rámutatnak arra, hogy Magyarország hozzávetőleg hány éves (ennek leleplezése hadd legyen a tanulmány titka) késéssel követi az orosz domesztikációs folyamatokat, és a civil társadalom autonómiájának fokozatos felszámolása megfigyelhető. A jogi és adminisztratív eszközök használata az autoriter berendezkedés megszilárdítását célozza, amelynek részeként a kritikus civil hangok ellehetetlenítése válik egyre hangsúlyosabbá. Az előadás nemcsak a hasonlóságokat, hanem a különbségeket is feltárja, kiemelve az európai jogi környezetből adódó korlátozó tényezőket, amelyek némileg lassítják a domesztikációs folyamatot. A kutatás rávilágít arra is, hogy a civil szektor ellenállóképessége hogyan változik az egyre szűkülő politikai térben.