Meddőségi distressz és megküzdési stratégiák nőknél: Keresztmetszeti vizsgálat a SCREENIVF pszichológiai szűrőkérdőív konszenzusos, validált magyar változatával

Elméleti háttér: A meddőség és kezelése krónikus, distresszt okozó megterhelés, amely tartósan igénybe veszi az érintettek megküzdési kapacitását. Az infertilitás kiderülésekor a problémamegoldó hozzáállás, hosszabb távon azonban inkább a probléma átkeretezése, illetve az érzelmekkel való aktív foglalkozás számít adaptív stratégiának. A termékenységi problémával való szembesülés elkerülése nem szolgálja a jobb megküzdést. Cél: A meddőségi distressz és a betegséggel való megküzdés stratégiái közti összefüggések vizsgálata asszisztált reprodukcióban részt vevő magyar nők nagyobb mintáján. A SCREENIVF pszichológiai szűrőkérdőív konszenzusos, validált magyar változatának közzététele. Módszerek: A Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Centrumába először bejelentkező 856 női páciens töltötte ki a SCREENIVF pszichológiai szűrőkérdőívet, a COMPI Megküzdő Stratégiák Kérdőívet, valamint szolgáltatott szociodemográfiai és egészségügyi adatokat 2019 decembere és 2024 júliusa között. Általánosított lineáris (GLM) modellekkel teszteltük a különböző megküzdő stratégiák és az összesített meddőségi distressz, valamint annak különböző dimenziói közti összefüggéseket. Eredmények: Válaszadóink 22,8%-a tartozott meddőségi distressz szempontjából kockázati csoportba. Megküzdésükben az aktív elkerülés szignifikánsan magasabb distressz-szintekkel járt mind dimenziónként (szorongás: β = 0,41; p < 0,001; depresszió: β = 0,47; p < 0,001; társas támogatás: β = –0,27; p < 0,001; tehetetlenség: β = 0,57; p < 0,001; elfogadás: β = –0,45; p < 0,001), mind pedig összesítve ( β = 0,44; p < 0,001). A jelentésadó coping szintén szignifikáns együttjárást mutatott az alacsonyabb distressz-szintekkel mind dimenziónként (szorongás: β = –0,34; p < 0,001; depresszió: β = –0,29; p < 0,001; társas támogatás: β = 0,25; p < 0,001; tehetetlenség: β = –0,24; p < 0,001; elfogadás: β = 0,36; p < 0,001), mind pedig összesítve ( β = –0,29; p < 0,001). A megfigyelt összefüggések többségükben közepes hatásméretűek voltak. Következtetések: Pszichológiai támogatás hiányában a magyar nők hajlamosak maladaptív stratégiákkal védekezni a meddőség okozta distressz ellen. Reakciójuk hasonló a más országokban találtakhoz, vagyis úgy tűnik, az identitást ennyire eszszenciálisan befolyásoló élethelyzetben az univerzális elemek erőteljesebben érvényesülnek, mint a kultúrspecifikumok. A megküzdési készségek adaptív irányba mozdítása a termékenységi kezelésekkel párhuzamos mentális segítségnyújtás elengedhetetlen része.